Owanderer.com

Egy hiba amibe hajlamosak vagyunk beleesni emberi természetünkből fakadóan, hogy kifelé tekintve, külső körülményekkel próbáljuk magyarázni problémáinkat, rossz hangulatunkat, esetleg boldogtalanságunkat. Külső behatásokban és másokban keressük boldogtalanságunk okát vagy lehetséges boldogságunk forrását, holott a boldogság vagy éppen a boldogtalanság nem más mint egy érzés, egy állapot. Egy érzés, ami a mi saját elmebeli állapotunk egyfajta kivetülése. Bennünk keletkezik tehát ennek forrását és mibenlétét is önmagunkban kell keresnünk.
Ha valaki eljut eddig a gondolatmenetig, már csak néhány lépés a következtetés hogy ezek szerint a boldogság tulajdonképpen csak elhatározás kérdése!? 
Igen, ez így is van de ennek a felismerésnek a gyakorlatban történő hasznosítása ettől azért valamivel összetettebb mivel az anyagi univerzum kötőerőiben élve valamilyen szinten mindannyian az érzékeink rabjai vagyunk. Érzékeink által elménket folyamatosan ingerekkel bombázzuk amik könnyedén megtéveszthetnek bennünket hamis egó illúzióját keltve.

Egy dolog megérteni bizonyos összefüggéseket, más dolog el is fogadni azok életünkre gyakorolt hatását de a legnehezebb minden helyzetben ezen ismeretek tükrében cselekedni. 

Akinek folyton az jár a fejében hogy mit mulasztott el aznap, ne csodálkozzon hogy boldogtalan! 
Nap zárásaként arra kellene visszagondolnunk hogy mi az amit aznap elvégeztünk és nem arra mit nem tettünk vagy nem tehettünk meg. 

Mi a boldogság, mi az ami boldoggá tesz/tehet minket, hol és miben keressük a boldogságot?

Mint mindig, ebben a fejezetben is saját megtapasztalásaimból táplálkozó, a többségtől talán eltérő véleményem próbálom mások számára is átadható formában megfogalmazni. Ebből kifolyólag lehetnek más, az enyémtől már alapjaiban is különböző vélemények hiszen mindenkinek van egy saját kialakult "boldogságképe" ami alapján keresi azt a állapotot amit boldogságként definiál önmagában. 

.....

Sokan nagy dolgokban keresik, rendkívüli történésektől várják a boldogságot mint eufórikus érzést. Ők tévúton járnak és csak az érzékeik rabságára számíthatnak!

.....

Mindannyiunknak van egy általános (hangulati, energetikai stb.) szintünk, rezgésünk ami ránk jellemző érték. Stabilitásunktól vagy éppen instabilitásunktól függően ettől ki ki térünk hosszabb rövidebb időre mind felfelé, mind lefele de elménk mindig törekszik visszatérni erre a szintre, mert ez egy, az adott korszakunkra jellemző stabilnak mondható egyensúlyi állapot. Aki túl magasra és túl gyorsan emelkedik az nagyot zuhan, ezt mindannyian megtapasztalhattuk már. Ha nem véve figyelembe energetikai háztartásunkat rövid idő alatt túl sok energiát pazarolunk el (több megy ki mint ami bejön) csak hogy a pillanatnyi hangulatunkat megemeljük, kimerülünk és időre lesz szükségünk az újratöltődéshez. Ha ezt túl gyakran, túl rövid időintervallummal tesszük az csak egyfajta instabilitáshoz vezet de semmiképpen nem "boldogsághoz". Elérhetünk ideiglenesen pozitívnak tűnő eredményeket mert az elménk egy szintig ezeket a kilengéseket képes csillapítani de az ilyen típusú túlságosan intenzív élményeknek, megtapasztalásoknak minden esetben megkéri az árat. Ha nem vesszük figyelembe korlátainkat akkor a fent és lent között csaponghatunk de ez nem vezet se boldogsághoz se tartós egyensúlyi állapothoz.

Rövid energetikai kitérő:
Az egyszerűbb megértés kedvéért felfoghatjuk egy adott személy energetikai háztartását úgy is mint  egy edényt amibe különböző "átmérőjű" és kapacitású "csatornák" (csövek, kábelek stb.) csatlakoznak (na meg lyukak:)) amik egy részén keresztül (élet)energia áramlik belénk illetve másokon meg mi áramoltatjuk ki magunkból ezen energiákat különböző síkokon különböző megnyilvánulási formákban. Mi szabályozzuk (pontosabban nekünk kellene szabályozni) a bejövő és kimenő csatornákban rajtunk átáramló energiák mennyiségét csak úgy mint a tőlünk kiáramló energia megnyilvánulási formáit. Szabályoznunk kell(ene) hogy egyensúlyban legyen a beáramló és a kimenő energetikai mérlegünk. Az esetleges energiatöbblet legalább annyi betegség és egyéb zavar okozója lehet mint az energiahiány. A lényeg mindig az egyensúly és a harmónia. 

Talán elsőre hihetetlen de tulajdonképpen rajtunk múlik hogy ez az "Energia" (ami rajtunk csupán átáramlik de forrása nem mi vagyunk és nem is birtokolhatjuk) egyes síkokon, adott helyzetekben milyen formában nyilvánul meg általunk. Például érzelmi síkon ez az energia ahogyan sok esetben megnyilvánul indulat formájában éppen úgy megnyilvánulhat szeretetként is...

Természetesen ezek a "hasonlatok" (mint pl. az "edény és a csövek" vagy az általam oly sokszor használt "univerzum szövete") csak a valóság egy egy silány leképezési kísérletei. Korlátolt elménk számára próbálnak nyújtani kapaszkodókat hogy valamilyen formában segítsék számára megfoghatóvá tenni anyagi érzékszerveinken túli világot. 

.....

Már jó ideje figyelem hogy konkrét személyek esetében (magamat is beleértve!!!) mi az a csak ránk egyedileg jellemző energiaminta, "általános állapot", amit nevezhetünk akár "mindennapjaink hangulatának, életérzésének" is. E mellett ki ki milyen energetikai mérleggel rendelkezik illetve mennyire képes kontrollálni hogy "Az Energia" egyes síkokon, adott helyzetekben, milyen formában nyilvánuljon meg általunk. Ezek a tényezők mi módon kapcsolódnak egymáshoz, a hitünkhöz vagy éppen hitetlenségünkhöz illetve egyéni boldogságképünkhöz. Milyen formában hatnak egymásra, hogyan változnak, csiszolódnak általunk és egymás által az idők folyamán. 

Egyik fontos megfigyelésem hogy a "Boldogságot" stabilitás és helyzeti potenciál jellemzi. Stabilitás nélkül nincs valódi boldogság csak úgy mint hosszú távon hit nélkül nincs stabilitás. 

Boldogságra való törekvés egyben a stabilitásra való törekvés is kell hogy legyen de valódi, tartós stabilitást lelki öntudatra ébredés nélkül nem érhetünk el. Az anyagi univerzumban minden átmeneti így amíg valaki a testével azonosítja magát (ezt nevezik hamis egónak), nem lehet igazán boldog!

A boldogságot keresve arra kell törekednünk, hogy ahelyett hogy energetikai mérlegünket felborítva, próbáljuk folytonosan nyugalmi állapotunkból kibillenteni magunkat így emelve a pillanatnyi hangulatunkat, éppen hogy a nyugvó helyzetünk, egyensúlyi állapotunk, megtalálását és annak fenntartását kell célként szem előtt tartanunk. Amint képessé vállunk ennek megvalósítására, új "szintre" léphetünk a lelki tudatosságunk fejlesztésében is és ezek együtt magasabb energiaszint feletti rendelkezést is eredményeznek mintegy mellékhatásként. 

Mivel minden összefügg mindennel ezért ezeket a folyamatokat együtt kell vizsgálnunk. Fontos megértenünk és elfogadnunk hogy az eddig felsoroltak tulajdonképpen ugyanannak a folyamatnak különböző síkokon történő megnyilvánulásai és egyik sem mehet végbe a másik nélkül. Ezeknek egymással összhangban kell bekövetkezniük különben újra csak diszharmonikus állapot állhat elő ami nyugtalanság, elégedetlenség érzetét kelti és ebből fakadóan boldogtalansághoz vezet.

.....

Nagyon fontos igazság:

 

Életünk során bár nem mindenkitől de mindenki által tanulhatunk, sőt tanulnunk is kell! 
Tulajdonképpen mindenki által akivel kapcsolatba kerülünk életünk folyamán, önmagunkról kell tanulnunk!
Emberi megnyilvánulásunkban életünk egyik legfőbb célja a tanulás, a tanulásunk célja pedig lelki önvalónk felismerése, annak elfogadása majd megismerése és megértése.
A mester a tanítvány által míg a tanítvány a mestertől tanul!

Az érzékeink rabságából való kiszabadulásnak több útja is van attól függően hogy honnan indultunk és mi a jelenlegi pozíciónk de a végső cél minden esetben ugyanaz. Most csak a két legfontosabb irányvonalat említem meg röviden.

Az egyik út első, legfontosabb lépése a mindenféle külső és belső hatástól befolyásolt csapongó elménk lecsendesítése majd megismerése, rejtett zugainak felderítése, átkutatása, nyugvó pontunk megtalálása majd ott elménk helyzetének stabilizálása, rögzítése. Amint az első lépést megtettük, tapasztalni fogjuk hogy valami megváltozott és már jobban érezzük magunkat. Lecsendesített elme mellett képesek leszünk meghallani a szívünkben lakozó Felsőlélek/Szentlélek útmutatásait is hisz Ő mindig velünk van és szólni próbál hozzánk csak mi túlságosan el vagyunk foglalva a külvilággal vagy éppen saját egónkkal. Emberi segítőt is kaphatunk csak kérdés hogy képesek vagyunk e felismerni és elfogadni...

... Ez egy hosszú út első szakasza, nem történik egyik percről a másikra. Eleinte, a gyakorlatok (szándékoltan nem nevezem ezen a szinten "lelki gyakorlatok" néven és nem is említek konkrét módszereket) révén bár rátalálunk és felismerjük nyugvó pontunk különleges mivoltát de képtelenek vagyunk (legalább is nagy többségünk) rögzíteni magunkat hozzá. Később kitartó munkánknak köszönhetően vissza vissza térünk, egyre gyakrabban, egyre könnyebben. Hosszú gyakorlásokkal  egy idő után azt vesszük észre hogy képesek vagyunk oda visszatérni minden élethelyzetben, bármilyen körülmények között. Ez sok sok gyakorlás, egyre nehezebb feladatokkal amik elé az élet állít minket de ami biztos:
Az életben mindig csak olyan feladatokat kapunk, amit jelen fejlettségi szintünkön képesek kell hogy legyünk megoldani!

És bár a végére hagytam de semmiképpen nem utolsó sorban !:) röviden a másik, többek szerint a sokkal egyszerűbb út gyakorlati megvalósításáról a Mahamantra énekléséről, ismételgetéséről. Mikor belekezdünk a Mahamantra ismételgetésébe, esetleg éneklésébe megtesszük Krishna (az Istenség legfelsőbb személyisége) fele az első lépést amit Ő sohasem utasít el. Sőt ahogy mondani szokták "ha megteszel egy lépést Krishna felé, Ő százat lép feléd". Ebben az esetben minden figyelmünket Krishnára fokuszáljuk hiszen Ő minden ok oka, a kezdet és a vég. Ő minden tudás és hatalom forrása csakúgy mint a boldogságé! 

Röviden a Mahamantráról: A mantra szanszkrit szó. Két szótagból áll, a "man" elmét jelent, a "tra" pedig felszabadítani. Jelentése olyan hangrezgés, amely segít lecsendesíteni az elménket és megszabadítani a feltételekhez kötött anyagi világ befolyásától és aggodalmaitól. 

A mantrák általában olyan szent szövegek részei, mint a Védák, az Upanisádok és a Puránák.

A "Maha" magyarul azt jelenti "nagy".  Valamennyi mantra és önmegvalósítási folyamat bele van sűrítve a "Maha", más néven a "Hare Krisna" mantrába. Az Úr Caitanya vezette be az Úr szent neveinek éneklését, mint az ebben a korszakban (Kali) ajánlott önmegvalósítási folyamatot...  

Vannak akik különböző módszerekkel először az elméjüket csillapították le és ezek után hallották meg Paramat hívó szavát miközben a lelki tudatosság megvalósításának az útjára léptek és vannak akik Bhaktáktól inspirálva kezdték el a Mahamantra éneklését.

Mindannyian a saját utunkat járjuk de egyazon cél felé tartunk, egymást néha keresztező közeli ösvényeken viszont a valódi boldogságot nem élhetjük meg amig az érzékeink rabszolgái vagyunk. 

Döntenünk kell hogy mi szolgáljuk e az érzékeinket vagy az érzékeink szolgálnak minket. Ha mi az érzékeink kiszolgálását választjuk akkor nem tudjuk Istent szolgálni mert érzékeink szolgálata köt le bennünket. Viszont ha Isten szolgálatába állunk, az érzékeink fognak szolgálni majd minket hogy mi általuk is a Legfelsőbb Urat szolgálhassuk. Hogyan is lehetne ez másképp, hiszen az érzékeink mindig is az Urat szolgálták mivel Ő Kezdet és a Vég, minden élvezetek végső élvezője, nélküle nem létezik Boldogság mert Ő minden hatalom, tudás és boldogság forrása!