Owanderer.com

Három, a húszas évei elején járó fiatal a kilencvenes évek elején elmegy Szíriába egy kétajtós WV Golf-val. Egészen Damaszkuszig eljutnak (és természetesen vissza Magyarországra) nyelvtudás és modern navigációs rendszerek nélkül egy a 80-as évek elejéről származó általános iskolai földrajzatlaszból kitépett "Európa domborzatai és vizei" lappal. Igen, ezek voltunk mi!

/ Igaz történet, valós szereplőkkel! /

Első fejezet: A terv!

Réges régen, valahol Magyarországon egy távoli kisvárosban...

Karácsony előtti hangulatban üldögéltünk egy kávéházban két barátommal és üzleti lehetőségekről beszélgettünk. Az az időszak a kalandorok időszaka volt Magyarországon. Mindenki akinek nem volt munkája de volt benne elegendő kalandvágy, európát járta és kicsit finoman fogalmazva "export-import vállalkozásokat" üzemeltetett aminek határ menti kisvárosunkban már hosszúra nyúlt hagyományai voltak. Az előző, "vasfüggönyös" évtizedek után valamelyest megnyíltak a határok a "keleti blokk" lakói előtt, ahogy akkor neveztek minket a tőlünk "nyugatabbra" élők.

20-as éveink elején jártunk telve kalandvággyal. Hittünk benne hogy a nagy üzlet ott hever valahol a lábunk előtt csak meg kell találnunk és persze fel is kell ismernünk. Akkoriban sokan jártak Törökországba aranyért amit itthon értékesítettek több kevesebb haszonnal. Az arany viszonylag jó értékhordozó, könnyen kezelhető és szállítható terméknek tűnt számunkra a kis térfogat nagy érték elv alapján. Nem volt romlandó mint az élelmiszerek és nehéz sem mint a márványtáblák amiknek Romániából történő importálásában már volt tapasztalatom. Ez elegáns üzletnek tűnt így átfutottunk a lehetőségeken. Hármunk közül ketten is hallottunk olyan információ morzsákat hogy érdemesebb tovább menni Törökországból például Szíriába ahol még olcsóbban be lehet szerezni a sárga fémet. A hír forrására nem emlékeztünk de nem is volt lényeges számunkra. Mindhárman arra a megállapításra jutottunk hogy érdemes lemennünk Szíriába és szétnézni arany ügyében. A döntés megszületett és nem is halogattuk tovább az utat. Már csak néhány gyakorlati kérdésre kellett megtalálnunk a válaszokat mint például vízumok beszerzése. Egyetértettünk abban is hogy a Szír konzulátus felkeresése nem igazán tűnik járható útnak (mint később a vízumigénylő nyomtatványok kitöltésénél kiderül nem volt alaptalan a gyanúnk) így felvetettem hogy a Népszabadság (akkoriban ebből a napilapból értesültem a hírekről, nem volt még internet) vasárnapi számában már régen feltűnt nekem hogy egy Transzelektro nevű cég Budapesten a Nádor utcában vízumügyintézést hirdet. 

Másnap reggel fel is kerekedtünk és irány a főváros. Akkoriban még nem volt autópálya így a közel 300km-es út (oda vissza 600km) jóval tovább tartott mint manapság. A Transzelektrót meg is találtuk könnyen és reggel 10 körül már bent is voltunk az ügyintéző hölgy előtt. Mikor elmondtuk hogy Szír vízum beszerzésével szeretnénk megbízni a cégét, átment a másik helyiségbe és előhozta a nyomtatványokat amin a személyes adatok felvétele után az első kérdés a repülőjegy foglalásra vonatkozott. Mi közöltük hogy hogy kocsival szándékozunk menni. Erre kedvesen bár kissé értetlenül bólintott és visszament a másik helyiségbe. Kis idő múlva megjelent újabb nyomtatványokkal. Ott is megtörtént a személyes adatok felvétele és gyakorlatiasabb kérdések következtek.

- Hol fognak megszállni Szíriában?

Megvontam a vállam és mosolyogva feleltem:

- Hotel Golf és Sztár motel :)

A hölgy elkezdte beírni az általam mondottakat mire az egyik társam elnevette magát. Ő felnézett de már kissé kevesebb lelki nyugalommal figyelt minket.

- WV Golffal megyünk (Hotel Golf) és majd megalszunk valahol a csillagok alatt (Sztár Motel)... honnan tudnánk hol fogunk megszállni, még nem jártunk arra. Kérem találjon ki valamit ha szükséges.

A hölgy többszöri mély levegővétel után visszanyerte lelki egyensúlyát és felolvasta a következő kérdést:

- Melyik határátkelőnél fognak belépni Szíriába?

Persze a kérdés megint értelmetlennek tűnt számunkra de én elővettem az általános iskolai földrajzatlaszom "Európa domborzatai és vizei" lapját. Ezt előző este szakítottam ki az atlaszból miután áttanulmányoztam és nyilvánvalóvá vállt számomra hogy erre van szükségünk az úthoz. Feleslegesnek tartottam egy teljes atlaszt magunkkal cipelni...
Kitettem a lapot az asztalra és türelmesen próbáltam felvázolni a részletes útvonaltervünket:

- Kamionos és buszos barátaink rendszeresen járnak Isztambulba így Ő általuk időben megtudjuk hogyan jutunk el odáig viszonylagos biztonságban a Szerb háborús övezeten keresztül mert úgy hallottuk az még mindig jobb mint Románián át. Isztambulban biztosan ki lesz táblázva Ankara, tehát oda is könnyen eltalálunk. Ankaránál délnek fordulunk attól függően hogy merre vannak opciók. Átmegyünk a hegyeken és vagy a Szír határt érjük el vagy a Földközi tengert aminek a partja mentén haladva tovább, közelítjük meg Szíriát.

Látva hogy az ügyintéző nő kezdi elveszíteni önuralmát, illetve számítottunk rá hogy további bürokratikus kérdések fognak következni, megelőzve a felesleges konfliktusokat elé toltuk az útleveleinket (az akkori zavaros időszaknak következményeként hármunknak három különböző de érvényes magyar útlevele volt ami még szerepet fog játszani a későbbiekben) és elegendő pénzt a költségekre.

- Itt vannak az útlevelek és elegendő pénz a költségekre. Ne tegyen fel felesleges kérdéseket. Azért fizetjük hogy töltse ki a szükséges nyomtatványokat és intézze el a vízumokat. Itt a telefonszámunk (akkoriban csak vezetékes otthoni számok voltak), kérem hívjon minket ha meglesznek a vízumok.
- Maguk őrültek! - csóválta a fejét a nő de átvette az útleveleket és a pénzt...

Folytatás következik! ...