Nézetváltó: térkép / blog

A mai társadalmak mozgatórugója a hatalomvágy, az érzékkielégítésre való törekvés és a falkaösztön. Ezzel a három tényezővel tulajdonképpen bármilyen közösség dinamikáját le lehet írni ebben a világkorszakban. 
 

Jószándék

Ahhoz hogy segítsünk másoknak, nem fájdalmukat és szenvedésüket kell átvennünk hanem adni nekik saját örömünkből, boldogságunkból!
 

Tolerancia

A "tolerancia" nem azt jelenti hogy mások nézőpontját, adott témával kapcsolatos véleményét magunkévá tesszük, csak úgy mint "toleranciát elvárni" sem jelentheti azt hogy saját nézőpontunkat, véleményünket próbáljuk másokra erőltetni!
 
Egy dolog megérteni bizonyos összefüggéseket, más dolog el is fogadni azok életünkre gyakorolt hatását de a legnehezebb minden helyzetben ezen ismeretek tükrében cselekedni.
 

Egy hiba amibe hajlamosak vagyunk beleesni emberi természetünkből fakadóan, hogy kifelé tekintve, külső körülményekkel próbáljuk magyarázni problémáinkat, rossz hangulatunkat, esetleg boldogtalanságunkat. Külső behatásokban és másokban keressük boldogtalanságunk okát vagy lehetséges boldogságunk forrását, holott a boldogság vagy éppen a boldogtalanság nem más mint egy érzés, egy állapot. Egy érzés, ami a mi saját elmebeli állapotunk egyfajta kivetülése. Bennünk keletkezik tehát ennek forrását és mibenlétét is önmagunkban kell keresnünk.
Ha valaki eljut eddig a gondolatmenetig, már csak néhány lépés a következtetés hogy ezek szerint a boldogság tulajdonképpen csak elhatározás kérdése!? 
Igen, ez így is van de ennek a felismerésnek a gyakorlatban történő hasznosítása ettől azért valamivel összetettebb mivel az anyagi univerzum kötőerőiben élve valamilyen szinten mindannyian az érzékeink rabjai vagyunk. Érzékeink által elménket folyamatosan ingerekkel bombázzuk amik könnyedén megtéveszthetnek bennünket hamis egó illúzióját keltve.
 
Életünk során bár nem mindenkitől de mindenki által tanulhatunk, sőt tanulnunk is kell! 
Tulajdonképpen mindenki által akivel kapcsolatba kerülünk életünk folyamán, önmagunkról kell tanulnunk!
Emberi megnyilvánulásunkban életünk egyik legfőbb célja a tanulás, a tanulásunk célja pedig lelki önvalónk felismerése, annak elfogadása majd megismerése és megértése.
A mester a tanítvány által míg a tanítvány a mestertől tanul!
 
Miután megtanulunk képessé válni a "Tudat" egy magasabb szintjén érzékelni, érdekes összefüggéseket figyelhetünk meg mind saját mind mások megnyilvánulásaiban, reakcióiban, azok esetleges átpolarizálódási folyamatában, fejlődésében. Ez az "állapot" amiben szép lassan megváltozik az érzékelésünk is, a lelki természetünk hangsúlyosabbá válását jelzi.
 

Ma reggeli Ima

Ó hatalmas Isten, mindenható Úr, mennynek és földnek teremtője, mindenek Ura! 
Te vagy minden szépség, szeretet, boldogság, képesség és a hatalom forrása, te vagy a tudásnak tárháza.
Meghajlok előtted és köszönetet mondok.
Legfőképpen köszönöm végtelen türelmed mellyel eredendő bűneim és gyengeségeim iránt viseltetsz.
Köszönöm a leckéket amelyekben nap mint nap részesítesz, és a feladatokat amik által biztosítod a lehetőséget számomra a szolgálatodra.
Köszönöm hogy előző éjjel is fedelet adtál fejem felé, ami alatt álomra hajthattam fejem.
Köszönöm hogy bőséges és finom táplálékhoz juttattál a mai reggelen is és még egy kis időt biztosítottál részemre, hogy jelenleg használt testemben ennyivel is több álljon rendelkezésemre hogy téged szolgálhassalak a magam szerény módján.
 

Az Elme

Végletekig leegyszerűsítve, az Elme nem más mint a lélek anyaggal (és az anyagi univerzum más energiáival) történt érintkezésének/kapcsolódásának egyfajta eredménye, kivetülése. Jelenlegi emberi létformánkban történt megnyilvánulásunk elmebeli képességei és korlátai az előző életeinkből magunkkal hozott kiérdemelt tulajdonságok. Az hogy ezeket a képességeket a korlátaink határai között mennyire leszünk képesek kiteljesíteni rajtunk múlik!
 

Az Út

Mi az Út, miért vágyakozunk sokan hogy útra keljünk, majd megérezve ízét újra és újra megtegyük? Mik azok a hatások amik némelyünket hajtanak míg másokat, visszatartanak, eltántorítanak? Mi az amit keresünk, mi az amit útközben találunk és egyáltalán képesek vagyunk e meglátni és felismerni ha szemünk elé kerül az amiért annak idején elindultunk hiszen mikor az első óvatos lépéseket megtettük mind csak egy érzést követtünk, egy megfogalmazatlan vágyat, egy felvillanó késztetést?
 
Az utóbbi években nagyon divatos lett a "spirituális, spiritualitás" kifejezések használata. Egyre több ilyen írányzat állítja magáról hogy követőinek, gyakorlóinak megmutatja az utat a boldogsághoz, boldoguláshoz.
 

Az álom

Néhany napja volt egy álmom.   Egy hosszú vonatszerű járművön utaztam ami egy folyón haladt felfelé. Több "kocsiból" állt és utasokat szállított. A jármű más részeiből eljutott a mi kocsinkba is egy (Mahamantra) ének hangja és szép lassan mi is mindannyian csatlakoztunk hozzá. Egy idő után már az öszes utas énekelt. Nem lehetett ellenállni annyira magával ragadóan szép volt telve boldogsággal :) A jármű haladt felfelé a folyón és mi (az utasok) az elsuhanó tájat néztük lehúzott ablakoknál miközben énekeltünk. Láttunk megművelt földeket, erdőket, mezőket, településeket…   Nem mentünk gyorsan és a jarmű sem volt zajos így az énekünk messzire szállt. Hallva a csodálatos éneket, emberek jöttek le a partra. Egyesek csak távolról figyeltek míg mások becsatlakoztak az éneklésbe…
 
Sokan keverik a "Lélek" és az "Elme" fogalmát, nincsenek tisztában azok helyzetével, egymáshoz való viszonyukkal. Ígérem, rövidesen ezekre a kérdésekre is bővebben kitérek, főleg mivel az eddigi (tulajdonképpen bevezető jellegű) írásaim is jelen csoportosítás szerint a "Lélek Útja" kategóriába lettek besorolva. Ezek az írásaim habár tartalmaznak utalásokat több helyen is a Lelki mivoltunkra, főleg csak az elme és az anyagi univerzum szintjeihez tartozó összefüggésekkel foglalkoznak.
Persze tágabban értelmezve a kérdést, az általam oly sokat emlegetett "elme lecsendesítés" amit minden írásomban hangsúlyozok, fontos lépés, mondhatni alapfeltétel a "valódi" lelki útra lépéshez de igazából igen csak az út elejét jelenti.
A jelentősége mégis az hogy a lecsendesített elménk mellett ha már készen állunk rá, képessé válhatunk meghallani Paramatot (szívünkben lakozó felsőlélek), aki végtelen türelemmel "beszél" hozzánk, tanít minket minden pillanatban. Persze ahhoz hogy meghalljuk csendes de mégis tudástól, harmóniától és erőtől duzzadó szavát, képessé kell válnunk csapongó elménket lecsendesíteni és figyelmünket rá fókuszálni. Paramat utat mutat nekünk, segít minket eligazodni az anyagi univerzum feltételekhez kötött világaiban és Hiteles Tanítók felé irányít minket ha eljött az ideje... Rövidesen folytatás következik!...
 
Még 17 éves koromban fogalmazódott meg bennem: "Ne mond hogy igazán ismersz valakit, amíg Önmagadnak is képes vagy meglepetést okozni!"
 
2002-ben nepáli barátaimmal beszélgettünk Istenről, Istenségekről, vallásról. Mosolyogva mondtam hogy én nagyon jó és személyes kapcsolatban állok Krishnával. Ő nagyon szeret engem, éppen ezért szeret megviccelni is de amíg Krishnának tökéletes a humorérzéke, az enyémnek még bőven van mit fejlődnie hogy minden esetben jót tudjak én is nevetni a viccein :)
 
A vita az elmék egyfajta tánca, mikor a vitatkozó felek az igazságot táncolják körül, annak valós helyzetét próbálva ily módon meghatározni.
A vita során a vitatkozó felek mindig az igazság (nevezzük mostantól inkább "valóságnak") egymással átellenben lévő oldalán foglalnak helyet és a tánc során végig próbálják ezt a szemben álló pozíciójukat megtartva érveikkel összeakaszkodva kibillenteni a másikukat a Valósághoz és egymáshoz viszonyított pozíciójukból.
 

A Kaland

"A kalandot nem te választod, a kaland választ ki magának. A kalandra nem lehet felkészülni, az mindig csak úgy jön és vagy improvizálsz megragadva a lehetőséget vagy elillan mielőtt még esélyed lenne a mérlegelésre."
 
Már jó ideje érlelődik bennem hogy írnom kellene általánosságban a "életenergiával" (sokféleképpen nevezik, többek között chi, pránaenergia, stb) kapcsolatos gyógymódok alapjairól, mert úgy érzem sokan nem igazán értik mibenlétüket. Ebben a cikkben nem térek ki módszerekre és konkrét tanításokra, nem célom elemezni azokat. Egy rövid bevezető és némi összekötő, értelmezést segítő rész után azokra az alaptételekre és fogalmakra térek ki amiket meglátásom szerint az emberek (és itt külön említeném az önjelölt gyógyítók egy részét) sok esetben rosszul értelmeznek vagy nincsenek is tudatában.
 
Az életben minden átmeneti. Semmi sem tart örökké. Ezt mindannyian jól tudjuk mégis sokszor oly nehéz elengedni egy számunkra kedves személyt, tárgyat vagy egy álmot amit régóta dédelgettünk.
 
Hajnalban felkeltem és gondoltam már nem fekszem vissza, inkább kihasználom az alkalmat és megnézem a napfelkeltét. Mivel általában este szoktam dolgozni /bár a tavasz eljövetelével a biológiai órám átállítása is már folyamatban van / ezért az utóbbi hónapokban ritkán keltem elég korán ahhoz hogy részese legyek ennek a csodálatos pillanatnak. Na meg persze télen ez sem lett volna az igazi. Miután elkészítettem a kedvenc teámat (Jasmine Dragon Pheonix Pearl) kiültem és átengedtem magam a még kissé csípős de már tagadhatatlanul tavaszi szellő borzongató simogatásának, ami a hosszúra nyúlt tél után az újjáéledő vegetáció virágainak illatával telített. Hallgattam a hajnali énekes madarak kórusát miközben feltűnt a távoli horizonton a kezdetben még halovány bíbor derengés, lassan elűzve a sötétséget. A bíbort és a kora hajnal mély liláját lassan a világosabb tónusok váltották fel, narancsba és égkékbe festve a boltozatot amit csak a néhol komótosan tovaszálló fátyolfelhők törtek meg tiszta fehérségükkel.